Az intézményben ismeretlen személy által elhagyott dolgot az intézmény
köteles a dolog elvesztőjének visszaszolgáltatni. Ha a dolgot egy látogató
találja meg, ő sem szerez azon tulajdont, hanem köteles azt az intézmény
munkatársainak átadni. A találás körülményeiről, időpontjáról célszerű
jegyzőkönyvet felvenni.
Amennyiben a dolog tulajdonosa jelentkezik, személyazonosságát célszerű
tisztázni, és átvételi elismervény ellenében szolgáltatni vissza részére
a dolgot.
Amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik, az intézmény a dolgot három hónapig
köteles megőrizni, vagy ha arra valamilyen okból nincs lehetősége, nyolc
napon belül átadni a település jegyzőjének. Három hónap elteltével az
intézmény értékesítheti a dolgot, de amennyiben a tulajdonos a találástól
számított egy éven belül jelentkezik, a
befolyt vételárat számára ki kell fizetni.
A dolog értékesítésére külön jogszabály vonatkozik, az értékesített
dolog ellenértéke pedig az államot illeti.
Amint a fentiekből kitűnik, a hatályos szabályozás nem túl életszerű,
mivel az értékesítés meglehetősen nehézkes, az összeget az állam (PM)
megfelelő számlájára kell utalni, viszont egy éven belül, ha jelentkezik,
a jogosultnak (aki elvesztette a dolgot) ki kell fizetni a vételárat, ez
esetben az államtól visszaigényelni, szóval nehéz eset.
Ha jogszerűen, és kevés adminisztrációval kívánunk az ügyből kikerülni,
a javaslatom: a talált dolgot nyolc napon belül a találásról szóló
jegyzőkönyvvel együtt érdemes a jegyzőnek megküldeni azzal a szöveggel,
hogy az intézménynek nem áll módjában azt megőrizni. (Ptk. 129-131. § -
18/1960. (IV.13.) Korm. r. 4-8. §.) (2003. május 15.)
(HSD)